A csipke apró mintás textília, melynek sajátossága, hogy a mintát nem utólag viszik rá a kész anyagra, hanem a textil készítése közben jön létre maga a minta is. Ez a lyukacsos, áttört anyag könnyedsége, légiessége miatt igen reprezentatív megjelenésű, ezért az öltözködésben kapott először szerepet. Már az Árpád-kori leletekből is megállapítható, hogy az uralkodók asszonyai nemcsak pompás ékszereket, hanem aranyfonalból varrott, áttört főkötőt viseltek.

A mai értelemben vett csipkét – csakúgy, mint az üveg- és tükörművességet – az Itáliai reneszánsz indította világhódító útjára, a pompa városából, Velencéből.

A csipkének két alapvető fajtája van. Itáliából terjedt el a varrott csipke, amelynek anyaga a fehér len fonal. Technikailag az a lényege, hogy a varrónők tűvel a kezükben egyetlen szállal (gomblyukvarráshoz hasonló öltésekkel) dolgoznak. A vert csipke, az úgynevezett klöpli viszont több szállal készül; a verőpálcának nevezett orsókról a rájuk tekert fonalakat a henger alakú párnára tűzött gombostűk köré fonják, csavarják, szövik a megadott minta szerint. A vert csipke közvetlen elődje a rojt. A szövetdarab végének lelógó szálait kellett a felbomlástól megóvni s ezért összefonták, összecsomózták őket s így egy organikus lezárást kaptak.

A brüsszeli csipke a legfinomabb lenfonalból készült.

A belga csipkekészítés eredete nem ismert, első említése V. Károly német-római császár (1500 – 1558) uralkodásának idejéből származik, aki elrendelte, hogy a csipkekészítést a németalföldi tartományok iskoláiban és zárdáiban oktassák. Ezt követően a reneszánsz és a felvilágosodás idején a csipke igen keresett divattárgy lett, a csipkedíszítés felváltotta a korábban divatos hímzett ruhákat.

Mivel a csipkekészítés igen hosszadalmas és nehézkes folyamat, ma már nem léteznek csipkegyárak, de túlnyomó részt 50 és 90 év közötti asszonyok) ma is készítenek csipkét.

Összeállítottam Nektek egy kis fotósorozatot, a csipkék funkcióváltásáról, és mai megjelenésükről lakásokban, divatban...stb.  Nagyon fontosnak tartom, hogy odafigyeljünk a régi értékekre.